Tegnap kicsit depresszív hangultaom volt. Gondoltam biztos azért, mert mostanában nem írom meg senkinek nagyon részletesen, hogy mi történik velem. Azonnal eszembe jutott a blog. Szép mondhatom. Csak akkor jut eszembe amikor problémám van vagy amikor úgy érzem, hogy egy virtuális szemetes ládának tudom használni. Nem kellemes de talán szegény kis blog nem jön holnap át és kéri számon ez tőlem, talán szegény kis blog nem próbál elkeseredetten keresni mert éppen nem volt vele. Talán....nagyon remélem. Vagy jön és megvalósul a terminátor 3 és jön a blogom és jól megkeres....leszámol.. :)

annyi minden történik velem. nem is tudom mit írjak. rá áltam arra hogy nem azt mondom hogy annyi minden történik az emberrel hanem azt mondom hogy annyi minden történik vele. miért? mert mikor így beszélek akkor nagy általánosságban beszélek elvileg de azért csak magamról beszélek. sokszor meg mikor nem magamról beszélek, akkor is embert mondok. így még a végén én sem tudom hogy mit mondok. ez van a kapcsolatokban. mindenki elmondja a benne végig futó képek és gondolatok egy töredékét és erre reagál a másik. és azt hiszik hogy ugyan arról beszélnek. sok esetben ez vázlatosan így is van. csak mikor komoly dolgokról van szó és már vesézik a témát, akkor jönnek rá, hogy igazából nem is ugyanarról beszéltek és (na most magamról is beszélek meg az emberekről is....de mivel én is ember vagyok (még jó) akkor magamról is beszélek...na jó nem beszélem túl) rengeteg vita alakul ki. ezek szerintem kapcsolatokban éleződnek ki mert akkor egy számunkra fontos embertől kapunk válaszokat vagy teszünk fel neki kérdéseket és arra kapunk válaszokat és azt fontosnak tarjuk. aztán ő nem úgy ragál majd egy adott szituációban vagy nem úgy cselekszik ahogy mi a válaszát értékeltük és ezért akár meg is sértődünk vagy elveszítjük a bizalmunkat. nagyon tág de valami ilyen baromság miatt vannak olykor veszekedések.

Két apró story az életemből dec 07-én.

november 11. ahh..azóta mi minden. bár nem is olyan sok minden. a munkahelyen már egyedül melózom. ez teljesen jó. van amikor rossz infot adok de hát ez van. szeretem elkerülni de mikor már úgy is mindegy a beszélgetés menetéből akkor már hagyom. ez nem szép de ennyire laza vagyok. úgy is szólnak majd ha behallgatnak hogy nem jót mondtam. ha abba hallgatnak éppen bele. ha meg nem..akkor lazulás tovább. :) volt egy két érdekes beszélgetésem. nagyott halló öreglány akinek mikor üvöltöttem akkor meg rámszólt hogy ne üvöltsek vele. aztán meg állandóan tegezett és bunkó módon beszélt velem. kezdtem kibukni. mit képzel. és még el sem küldhetem messzire.  vazze.... volt már mindenféle.

egész héten barátnőmnél aludtam. pedig nem akartam de már vagy vasárnap óta ott tespedek. ő utcsó két napban ment melózni én meg ott maradtam pedig fel akartam kellni de egyszerüen nem tudok. nem értem. én fel akarok kellni de reggel ez nem megy . folyamatos alkudozás az órával és végül én győzők. kinyomom a mocskot. aztán meg mikor felkelek délben akkor már érzem hogy az egész napomnak most már annyi, vége. gyorsan dühből felkelek és felöltözöm. aztán go. ma is felkeltem és go el. most itt vagyok és netezek. végre. szoktam többet is de valahogy mindig ilyen ritkán írok. de nem baj. ez olyan mint egy barát akivel csak egy röpke pillanatra egy kávé vagy egy sör erelyéig összefutok és mesélek neki egy két storyt. két hetente találkozunk és akkor dumálunk. mondjuk ez itt olyan hogy csak én dumálok. te meg igyad a kávét! :) a kommunikáció ilyen terén vannak ellenérzéseim. valamit elvárok amit talán más nem. nem szeretem ha csak beszélnek hozzám. és úgy beszélnek hozzám hogy csak mondják a magukét. és ha bele bele is szólok ők akkor is csak magukkal vannak elfoglalva. észre sem veszik hogy én mit mondok. na szép. erre  most nagyon rászálltam. nem tudom mi lesz belőle hogy a személyiségét fogom azzal tépázni hogy rákényszerítem egy nekem tetsző kommunikációra. nekem más kell. nekem nem csak az kell hogy mindenki mondja szinte olykor összefüggéstelenül a magát. én ezt egosnak érzem. ahogy a másik nem is tesz fel semmi kérdést. mindenki a szófoszlányokból vagy kerek storykból csak mondja a magáét. egy kérdést szinte nem hallani vagy csak nagyon ritkán. szerintem szükség van az ily módon kialakított érdeklődésre, a kérdésekre. na mindegy. ezen is csak valszeg én rágódom.

most megvan az új meló. barátnővel most az van hogy ő már nem baszogat azzal amit akar. hagy élni. ebben én jól érzem magamat de attól függetlenül sajnos már nem találom meg a régi barátnőt. az a kamu szakítás nagyon megviselt. nem tudok rajta tovább lépni. nem azért mert nem tudom elfogadni. hogyne tudnám. logikailag levezettem. persze újra folytassuk. de az érzelmi terén ez nem megy át rajtam. nem szakítja át a felépített gátat. nem tudja. kevés. valami több kellene talán. vagy csak hülye vagyok.

most még mindig albi társ keresés ezerrel. jönnek mennek az emberek de nem maradnak. mi van már emberek? nem értem. nem igazán tudom hogy mi lehet. nem is annyira drága meg nem is annyira rossz. szerintem nincsen vele semmi különösebb probléma de hát ez van. szerintem még jó is. jó nagy terek és magas. nem lenne a rezsi sem gáz. szóval semmi problémát nem látok. büdösek vagyunk? :) csak nem.

külfödre még mindig mennék de nehezen megy ez az angol tanulás. egy barátnő sok időt elvesz ám. rengeteget. jó vele. de az időd az csak szalad. nem mondom hogy mondjuk csak angol tanulásrsa használnám azt az időt amit vele töltök jelenleg de biztos többet tanulnák. így meg nincsen időm haverokra. vagy csak én alakítom így a dolgokat. valszeg ha máshogy csinálnám akkor ezzel nem lenne problémám. túl sokat gondolkodod és közben egy helyben toporgok. ki akarom jelenleg játszani magamat. felvázolom magamnak a célokat. a távlati és a közeli célokat. a távlati célokat lebontom apróbb közeli célokká és azokat megpróbálom betartani. így kell tervezni a minden napjaimat. albi miatt eléggé megszorultam és muszály volt iszonyúan spórolni. 1268ft minden napra. ez tartalmaz egy 500ft-os ebédet. egy 200ft-os délutáni kaját és 230ft cigit. a többi az megy zsebbe. ez a pénz vicces de nagyon tartható. szóval meg tudok élni 930ft-ból per nap. sőt kevesebből is. de átlagban azért elverem azt az 1268hut-ot. megy egy kis sör meg szerencsejáték meg nagyobb bulik és végül is még minuszba is kerülök. de hol spórolok. a kaján. régen az alvásnál spóroltam. mindig azon amin azért annyira nem szabadna. de nem baj. na jó megyek mert spórolós vagyok. kát hogy cége mailről nem tudom elküldeni a storykat. most azt tervezem hogy megírom és ráküldöm a szöveget egy mail címre és onnan majd mindig beillesztem. úgy is annyi mailt írok haveroknak  meg barátoknak hogy van mit kiragadni. aztán majd én bedátumozom.

Bnővel gondok. Új albérlet. Nem gondolkoztam előre. Ahonnan eljöttem ott rossz helyzetbe kerültek. ahova mentem ott nem úgy alakulnak a dolgok mint ahogyan elterveztem. most szerintem keresek megint egy új albérletett. na megint szép dolgokat csinálok. life is hard. vagy csak én teszem hard-á. új munkahely. nem rossz. de kevesebb pénz. miért nem vártam meg a 13.havit? mondom én, nem gondolkodok. olyan vagyok mint egy aranyhal. öt másodperc a memóriám. vagy mint egy cső ahol az egyik oldalon betolják az infot. egy ideig marad is aztán mikor jön a sok többi info akkor a másik oldalon kihullik egy csomó fontos dolog. persze valami leragad az oldalára de az nem az aminek kellene. tanító jellegű lesz azt hiszem még ez az év számomra. külföld! úgy gondolom, hogy most már tényleg lépni kell. ennyi volt. menni kell. minek maradjak. aztán majd ott sem gondolkozok....de nem...fogok és kész....tudok én csak el foglalom magam mással. tanító jellegü lesz ez az év.....de nagyon....

Hogy mennyi minden történik az emberrel és mennyire elmegy az ideje és nem jut olyan dolgokra ideje amit réges régen eltervezett. Elterveztem, hogy ha lehet akkor mindig fogok ide irni. A régi elképzelések és tervek megtörni látszanak. Már nem írok ide gyakran. Akárhogy is veszem de elég régen nem írtam. És mindig kezdem magam felé ezeket a mentegetőzéseket. Nem. Nem teszem most akkor. Vagy már megtettem. :) ez olyan mint mikor valaki elkezdi hogy nagyon jó és persze meg minden de...igen az bizonyos de meg csak. az ember észre sem veszi hogy ezzel megy a komunikáció abba az irányba ahol a másikat meg lehet fordítani. mert a de meg a csak meg ha így lenne mondtatok mindig befolyásolják a menetett. de hagyjuk is ezt. királyi többes vagy mi ez? szóval elkezdtem ezt valamiért és lehet hogy jó lenne ha írnám de nem vagyok az a nagy naplós fajta. elmegy mellettem a világ. valami hirtelen nagyon érdekel és azzal foglalkozok de nem vagyok kitartó. igen, nem vagyok kitartó. inkább csak azért csinálok valamit hosszabb ideig vagy folyamatosan mert kell, vagy mert lusta vagyok váltani, de egyáltalán nem azért csinálom mert kitartó lennék. egy munkahelyem volt majdnem négy évig és nem azért mert kitartó voltam. azért volt ez mert nem váltottam. elvoltam a langyiban és jól éreztem magamat. persze nem lehet mindig ugrálni sem mert akkor sosem tudnám hogy merre vagyok. de azért elég sürün ugrálok helyzetekben. az éltem egy része most elég érdekes volt. váltok mindent. barátnővel volt egy kis balhé. elég nagy mondjuk de folytatjuk. ezért is nem tudtam vagy nem volt kedvem ide írni. nem ez köt le. nem ezzel foglalkozom. azzal foglakozom hogy éppen mi van és hogy történt. hihetetlen hogy embereknek mennnyire más a gondolkodásuk. mert ugye van az, hogy azt hisszük hogy ugyanarra gondolunk de nem úgy van. egyáltalán nem úgy van. rá kell jönnünk hogy elbeszlünk egymás mellett. aztán ha egy pár együtt van akkor szép lassan jobban megismerik egymást és ahogyan alá merülnek mint búvár a mély kék tengerben. úgy válik mégis minden tisztábbá és úgy válik minden egyre jobban mássá. más levegőt vesztek pedig egy vízben vagytok. soha nem fogtok ugyanolyan levegőt lélegezni. mindig lesznek ellentétek. ez két emberen múlik hogy hogyan reagálja le. hogyan sikerül túlhámozniuk rajta magukat. de szerintem minden megoldható. vagy csak az ego beszél belőlem és azt mondom hogy persze én tudom hogy mi van. igen ám de ha a másik szemszögéből nézzük magunkat akkor máris minden kicsit más. egy olyan képet láthat rólunk amiről nem is gondolnánk hogy mi vagyunk elötte. nagy dolog más szemszögéből nézni a helyzeteket. talán azt hisszük hogy megy de ez nem így van. szerintem lehetetlen. csak láthatjuk hogy mit gondol és érez de sohasem fogunk úgy viselkedni ahogyan akarná a másik. ha ezt tennénk akkor meghazutolnánk önmagunkat. azt meg ugye nem kellene tenni mert vagy papucs lesz az ember vagy kitör belőle és csak fájdalom hátán fájdalom születik. mikor már különböznek a tervek. jelenleg nem tudom mit akarok. élek és próbálok teljesen önmagam lenni és ha ez kell akkor kell, ha pedig nem akkor nem is engem keresett. persze a kapcsolat elején az ember egy kicsit máshogy viselkedik. minden új és minden olyan hirtelen. aztán egy kicsit megszokássá válik. ezt szerintem nem lehet elkerülni. itt jön az hogy ha így is jól tudnak együtt élni akkor abból még hosszú kapcsolatok születhetnek. na jó. nem írok többet. ezek olyan dolgok amelyeken szerintem órákon át lehet beszélni. lehet arról beszélni hogy ki mikor mit és hogyan szeretne és ki hogyan gondolja és hogy miért tér el a vélemény és hogy miért nem lehet olykor megbeszélni valamit vagy miért lehet és mikor van az amikor azt hiszed hogy meg van beszélve. nagy dolog az érzelmek irányított gondolat. nagyon sok minden hihetetlen mélyről tőr fel és nem is tudod, hogy az most miért van csak történik. aztán meg kell fejteni. ez még nem nagy dolog. rájössz hogy mit miért teszel vagy tett a másik de ezzel nem jutsz előre mert változni megint egy nagy dolog. változni valamivé amivel a másik majd elfogad. megy is meg nem is. változni is kell meg engedni is az elvárásokból. igen. talán ez a kulcs mondat ahoz hogy két ember kijöjjön egymással. de ugye az idealista kép az hogy minden tökéletes.....szerintem nem létezik....

álljon itt egy mail amit egy teljesen összezuhant állapotomban írtam:

Hol vagyok most? Most kicsit nyugodtabb vagyok. Tegnap fogtam magamat és betettem egy kis jamiroquait. Nem az a nagyon szét zúzós zene, de akárhogy is vesszük, van benne indulat. Egy két szám alatt fogtam és leszámoltam egy két emlékkel. Végük. Dühömet rajtuk töltöttem ki. Fogtam és leszedtem a polcról az apró tárgyakat és emlékeket majd a földre vágtam. Csak úgy le....még nem tudom mi lesz velük. Nem valószínű hogy kidobom de odaadom valakinek. Nekem nem kell! Amit tovább lehet adni. Azt tovább adom. Aztán jött egy két lazább szám a cd-n. Ekkor mondtam magamnak, hogy azért nem sírni akarok. Egyszerüen egy feszültség van bennem a világgal szemben. Nem is feszültség. Inkább bánat és szomorúság. Ebből fakad a megmagyarázhatatlan megoldhatatlanság érzés. A miért van ez így érzés. Beszéltem kedvessel. Nem ugyanaz mint máskor. Korántsem. Figyelek és látszik rajta. Ez már nem ugyanaz. Nem tudom hoyg a helyzetmegoldásom megfelelő vagy nem. Én most mint egy vak ember beszélgetek vele. Mint ha mi sem lenne....de ez is felszínessé teszi...ugyanúgy, mint ahogyan ő csinálja...nem csinálom én sem jobban...ma ráutalok a helyzetre...eldöntöttem. Megyek állásinterjúra is de nem érdekel. De képesnek kell lennem váltani az egyik élethelyzetről a másikra. Mert ha ez nem menne, akkor jönne az elkerülhetetlen depresszió. Mindig csak ugyanazon kattognák. Kicsit szerencsém is van szerencsétlenségemben. Konkrét beszélgetéseket nem tudok megjegyezni. Szöveget nem. Érzések megmaradnak. Tudom mi alakult hogyan. Mi volt. De a szöveg az eltünik. Így egy idő után minden szebb. Ez jó is és nem is. Kedvessel beszélnem kell. Óvatosan ráviszem, hogy elmondja mi van. Mit érez, mit gondol...hallani akarom mint hogy én találjak ki számomra akár egyértelmű helyzetett. Ha ő mondja, akkor az logikusan belőle fakad. Ezért mindenképpen a szájából kell hallanom, hogy most mi van....helyesek vagy nem az elképzeléseim.....remélem csúnyán melléfogtam......csak sajnos nem valószinű....
zizzz véste ide kb. 9:35-kor

Rájöttem hogyan lehet sírás nélkül hagymát vágni. Kell hozzá egy úszószemüveg. :) Öt centiről teszteltem. Működik!

Sokszor nem akarok a dolgok mögé látni. Nem mint ha okos lennék, de jobb sokszor nagyon naivan létezni. Az olyan jó!